Rombolka krónika

…hallatszik a gyerekszobából. Délelőtt megtanítottam őket, hogy hogy kell társasjátékozni, ill. mi az a játék, a Carcassone gyermekei, amit Panna szülinapjára kaptak Krossziéktól. Legalábbis egy kicsit egyszerűsített szabályokkal, három perc alatt megtanulták. Hurrá.

Carcassone gyermekei

Zsófiból okulva már eleve agyaltam őket, hogy a társasjáték lényege a játék, nem a nyerés. Panna azonban nyerni akar. Nem kicsit, nagyon. Nagyon nagyon. Más lehetőség nincs. Azaz, ha beüt a ménkű, és nem nyer, akkor világvége, atomcsapás, hiszti, földrevetődés, vonaglás, üvöltés. Próbáltam magyarázni, hogy nem az a lényeg, hogy nyerjünk, hanem az, hogy együtt játszunk, szép a játék, jól érezzük magunkat, stb., fenséges játékeszme a falra festve. Akkor nem hatotta meg. Topi magasabb lélek, ő vesztette az első játékot, nem zavarta komolyabban, csak amikor kicsit görbült a szája, rákérdeztem: “Szeretnél nyerni?” Elhaló válasz: “Igeeen…” Mondom neki: “Akkor játszatok még egyet, hátha Te nyersz”. És tényleg, ő nyert – erre tört ki a fenti Panna-vulkán.

[Tovább is van, olvass még...]

(Red Bullt tartalmaz)

Mármint a két Rombolka. Azt hittem, hogy ilyen nincs, de van… Mármint amit ma lenyomtak rohangálásban.

Délelőtt szokásos, Apa melóba be, gyerekekkel Hajógyári szigetre ki, kocsiból roller-motor elő, gyerekek rá, hajrá. Mondjuk délelőtt csak fél órát motoroztak / rollereztek, de azért az sem kevés. Utána haza, játék, ebéd, alvás.

Volt egy halasztott közös kutya-gyerek rozsgatós program megbeszélve Zsizsivel, ma délutánra egyeztettük az időpontot. Én is eldőltem délután (marha meleg volt), négykor ébredtem, gyerekek már rohangáltak a lakásban… Magamba gyömöszöltem egy kávét, kocsiból kivettük a fent említett járműveket, irány Zsizsihez.

Onnan tovább séta az Infoparkba, egészen be a közepére, ahol nem nagyon van autó (csak a direkt beszállítók, ők is csak napközben délelőtt), már gyalogosforgalom sem nagyon, viszont jó szép széles díszburkolatos felületek. Ideális motorpálya…

[Tovább is van, olvass még...]

“Tisztelt Újbudai Szülők!

A tavalyi évhez hasonlóan Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata képviseletében tájékoztatni kívánom Önöket az óvodai felvételi eljárással kapcsolatos helyi szabályozásról.
[...]
Jelentkezés ideje:
Az óvodai jelentkezésre minden évben központilag szabályozott és meghirdetett időpontban, idén 2012. május 7-11-e között kerül sor. Ebben az időszakban önkormányzati óvodáinkba a napi nyitva tartás teljes időtartama alatt - reggel 6 órától este 18 óráig lehet jelentkezni.
Erről az óvodában kifüggesztett hivatalos hirdetményen, az Újbuda újságban és az önkormányzat honlapján is tájékozódhatnak.”

…és eljött a nagy nap, amikor biztosítani szerettem volna, hogy gyermekeim megérik a Karácsonyt, és nem tekerem ki addig kicsi nyakukat. És bár ez még mindig nem biztos, azért nagy lépést tettünk előre. Beíratkoztunk az óvodába. Háromszoros hurrá és tengermély tiszteletem az óvoda feltalálójának, megszervezőjének és üzemeltetőinek…

Minthogy ideje volt, fent idézett helyről le- és kitöltöttem a nyomtatványt, előkerestem a szükséges papírokat, mindezt becsomagoltam egy mappába, és becéloztuk az célintézmény (Fürkész Óvoda) helyszínét, a 1111 Bp.,  Bogdánffy u. 1/b-t.

[Tovább is van, olvass még...]

Mivel nincs kertünk, Topi ma reggel feltette a teljesen logikus kérdést: “Anyaaaa, ha nincs kertünk, akkor hol fogunk most fürödni?”

És nem, ezesetben nem a fürdőkádra gondolt, hanem medencére, pancsira, sok-sok vízre, napfényre, kacagásra. Apa kicsit gondolkodott, majd kijelentette: Menjünk ki a Palára. Itt már sejtettem, hogy hosszú, fárasztó napunk lesz, és ebben nem is csalódtam.

Mivel délelőtt volt még egy előre megbeszélt programom Nagyival, elmentem hozzá elintézni, ezalatt Apa megfosztotta Topit a feleslegessé vált hosszú loboncától (lásd előző poszt)*. Aztán miután hazajöttem Pannával (ő tegnap este óta letétben volt Nagyinál), amíg összepakoltam a cuccainkat, Apa őt is lehajazta, így nagyjából egy óra körülre előállt két bepakolt táska (pokrócok, törölközők, papucsok, fürdőruhák, egy kis pancsolójáték, kártya, naptej, labdák, elsősegélydoboz), két friss ropogós sérójú, kedvenc tulipános szoknyás Rombolka, egy némileg ideges Apa és hasonszőrű Anya. Apa egyrészt azért volt ideges, mert a csajok pörögtek, mint állat, és nincs ennyire hozzászokva, másrészt azért, mert nem találtam meg a fürdőnaciját. Én azért, mert a gyerekek születési anyakönyvi kivonatát nem találtam, és az meg holnapra kell, és volt egy tippem, hogy ha hazajövünk, nem pont ezzel fogok foglalkozni. Aztán amíg Apa fürdőnaciját kerestem, meglettek a kivonatok (hát, van ilyen), úgyhogy én megnyugodtam, Apa meg kijelentette, hogy mire megtalálom, este lesz, gyorsabb, ha elpattanunk a Tecsóba beruházni egy gatyára.

* gyerekszáj extra: induláskor mondom Topinak, aki jönni akart, de nem lehetett: “Nemsokára jövök haza szivem”. Válasz: “Hát, nem vagyok boldog!…”

[Tovább is van, olvass még...]

Új tavasz, új ovi, új design. Ledobtuk a loboncot, csinos rövid hajunk van… Egész délután dobálták jobbra-balra a fejüket…

Itt még vizes hajjal:

[Tovább is van, olvass még...]

Új stílus újra. Az előző nem tetszett.  Ez már jó, de még igényel némi reszelést, úgyhogy az elkövetkező napokban előfordulhatnak apróbb változások.

Valamint ideiglenesen eltávolítottam a Képek oldalt, a kézi motyózás helyére új, automata galériával megtámogatott funkció kerül, amint feltöltöttem a képeket is. Igyekszem. (Nemröhög!!!!!)

Blanka óvodánkba böldcsődéből érkezett, átszoktatása könnyen ment, keveset sírt, szabályokhoz alkalmazkodott, érdeklődő és nyitott kislány. Testi fejlettsége megfelel életkorának, fáradékonyság, betegeskedés nem jellemző rá, heterogén táplálkozású, jó alvó.

Nagymozgása összerendezett, aktív testmozgást örömmel végez. Hangulata változó, gyakran dacos és akaratos, elképzeléseit igyekszik kivitelezni, megvalósítani. Akadályoztatás esetén konfliktushelyzetekbe keveredik, ha nincs igaza elkeseredik, sír, fuzzog, megsértődik.

Önállóság jellemzi az öltözködés, tisztálkodás, WC-használat, önkiszolgálás területén. Naposi feladatokat és egyéb önkéntes munkamozzanatokat is szívesen végez (viráglocsolás, szalvétahajtogatás).

[Tovább is van, olvass még...]

- Kérek gumimacit!
- Kérek szinescsokit! (M&Ms)

(10 perc múlva)
- Kérek egy utolsó gumimacit!

(újabb 5 perc múlva, gondolom addig gondolkodott, hogy mit is találjon ki)
- Csokiból nem kaptunk utolsót…

(Tegnap, Zsizsikénél, az ő elmondása alapján)

—

Játszótéren Blani mászik fel valami játékra, egy kisfiú is menne, akire rászólt anyukája:

- Várd meg kisfiam, míg a kislány felmászik.

Erre a válasz, azonnal, határozottan:

[Tovább is van, olvass még...]

Repülés- (és MALÉV-) szerelmesként igen rosszul érintett februárban a 66 éves vállalat csődje. Amikor megtudtam, hogy repülőnap lesz, és az egyetlen, még MALÉV gép is fel fog szállni, izzítottam hasonérzelmű családom, megegyeztünk: ott a helyünk!!!

Így aztán a megfelelő napon (azaz ma reggel) autóba pakoltam a Rombolkákat, akik szintén nem közömbösek repülésügyben, és irány a Budaörsi reptér.

(Rombik imádják a youtube-on nézni, ahogy a csodás böhöm utasszállítók fel-le szállnak. Amikor Réka barátnőmnél voltunk Vecsésen, ötpercenként ment el a fejünk felett egy-egy Boeing vagy Airbus, hát mindegyiket meg kellett, hogy bámuljuk csoportosan… Arrafelé ma kellemetlen csend lehet.)

[Tovább is van, olvass még...]

Nem mintha eddig az lett volna. Csak egy kicsit megint zajlik.

Sok minden történt. Elsősorban az, hogy miután visszamentem dolgozni, csak esetileg maradt időm írni. Aztán munkahelyet váltottam, és ez a maradék idő is megszűnt. Pedig a csajok éltek, nőttek, dumáltak (nem keveset, sokat és igen jót).

Aztán felmondtam, valamint párhuzamosan visszaköltöztünk Budapestre. Nem mintha ez olyan jó lenne nekünk, épp csak nem volt választásunk. Olyan sebességgel drágult el az élet, hogy tarthatalan lett a helyzet, így az eladósodást megelőzendő feladtuk a Dunakeszi projektet. Viszont a Váci úti lakás 39 nm-e kevésnek tűnt, egy újabb bérlemény, egy XI. kerületi, 3. emeleti (91 lépcső van, lift nincs, buli volt a költözés) 100nm-es lakás lett az új főhadiszállásunk (mekkora bölcsesség, ide is alig férünk be…), ahonnan Rombolkáim intézik rombolásaikat a köz és szüleik ellen. A költözést az is szinesítette, hogy egy sarokcsonthártya-gyulladás miatt nem tudok ráállni az egyik lábamra (azóta sem).

[Tovább is van, olvass még...]

Lányaim óvodája igen gazdag szolgáltatásokban, sok egyéb mellett télen korcsolyázni, nyáron úszni viszik a töpörtyűket. Jelen esetben az előbbiről számolnék be, mivel meglestem a kis drágáimat.

Történt ugyanis, hogy Blanika kiváló kötőhártya gyulladást kapott múlt héten (Panna meg megfázott, és ha már egy otthon van, miért ne legyen kettő?), és a doktornő kedd délelőttre hívott minket vissza kontrollra. De mivel korábban már látszott, hogy nagyon jól van a gyerek, így hát jeleztem az ovinak, hogy megérkezünk 10-re, buszindulásra. Viszont mivel a délelőttömnek már úgyis annyi, gondoltam itt a kiváló alkalom, elmegyek, megnézem őket. A jégcsarnok komoly 8 perc buszútra van az ovitól. Amíg a topoták és további ovis csemeték öltöztek, korcsolyát, sapkát, sálat, kesztyűt húztak, addig én elfoglaltam a helyem a pálya mellett.

[Tovább is van, olvass még...]

avagy gyerek a Madarászban.

Előzmény: december harmadik hétvégéjén mindkét gyereken átrohant az aktuális calici-szerű hányós-fosós vírus, de szerencsére olcsón megúszták a dolgot.

Panna rákövetkező hétfő este nagyon sírt, fájlalta a hasát. Görnyedt, a hasikója kemény volt. Néztük jobbról, néztük balról, ez biz’ ügyelet.

[Tovább is van, olvass még...]

Blani a dackorszakban van. A karácsonyi ajándékként kapott gyereklaptop betűket, számokat tanít. A laptop azt mondja a gyereknek: “Nyomj meg egy billentyűt, és mondd:”, majd vár egy betűt, amikor a gyerek megnyom egyet, a laptop többször kimondja neki, majd kezdődik az egész elölről. A dackorszakosom a következőt adta elő:
Laptop: – Nyomj meg egy billentyűt, és mondd…
Blanka: – Nem nyomom!!! Majd lecsapta a fedelet.

Némi hangzavar után Panna (gondolom az óvoda hatására) így szólt: Egyszerre csak egy beszéljen! Mire Blani egy kis gondolkodás után, a beállt csöndben: Én ed vadok!

Blanka Nagyinál, mikor meglátta az új ajtót:
- Ez a mi házunk?

Panna, mikor megkérdeztem, hogy hideg vagy meleg kakaót kér-e:
- Meleget. A hidegtől megfázik a gyomjom.

Hazajöttünk, szép idő, teraszon vacsi a lányoknak is és nekünk is.

Lányok megették, mentek „levezetni” egy laza „motojozással”. Panna beszaladt mosdóba, addig Blani ott állt motorral a terasznál, és várta vissza. Hiába mondtuk neki, hogy addig motorozhat egyedül is, nem érdekelte („medvájom Pannát”), és tényleg, megvárta. Amikor Panna előkerült, Blani nyújtotta a kis kezét, hogy megsimogassa. Panna először elhúzódott, aztán megsimogatták egymást, mire mi jól megdicsértük őket.

[Tovább is van, olvass még...]