09 jan 2012 No Comments
avagy gyerek a Madarászban.
Előzmény: december harmadik hétvégéjén mindkét gyereken átrohant az aktuális calici-szerű hányós-fosós vírus, de szerencsére olcsón megúszták a dolgot.
Panna rákövetkező hétfő este nagyon sírt, fájlalta a hasát. Görnyedt, a hasikója kemény volt. Néztük jobbról, néztük balról, ez biz’ ügyelet.
09 jan 2012 No Comments
Blani a dackorszakban van. A karácsonyi ajándékként kapott gyereklaptop betűket, számokat tanít. A laptop azt mondja a gyereknek: “Nyomj meg egy billentyűt, és mondd:”, majd vár egy betűt, amikor a gyerek megnyom egyet, a laptop többször kimondja neki, majd kezdődik az egész elölről. A dackorszakosom a következőt adta elő:
Laptop: – Nyomj meg egy billentyűt, és mondd…
Blanka: – Nem nyomom!!! Majd lecsapta a fedelet.
Némi hangzavar után Panna (gondolom az óvoda hatására) így szólt: Egyszerre csak egy beszéljen! Mire Blani egy kis gondolkodás után, a beállt csöndben: Én ed vadok!
29 okt 2011 No Comments
Blanka Nagyinál, mikor meglátta az új ajtót:
- Ez a mi házunk?
Panna, mikor megkérdeztem, hogy hideg vagy meleg kakaót kér-e:
- Meleget. A hidegtől megfázik a gyomjom.
11 máj 2011 1 Comment
Hazajöttünk, szép idő, teraszon vacsi a lányoknak is és nekünk is.
Lányok megették, mentek „levezetni” egy laza „motojozással”. Panna beszaladt mosdóba, addig Blani ott állt motorral a terasznál, és várta vissza. Hiába mondtuk neki, hogy addig motorozhat egyedül is, nem érdekelte („medvájom Pannát”), és tényleg, megvárta. Amikor Panna előkerült, Blani nyújtotta a kis kezét, hogy megsimogassa. Panna először elhúzódott, aztán megsimogatták egymást, mire mi jól megdicsértük őket.
24 feb 2011 2 Comments
Panna élete első farsangja feledhetetlenre sikeredett. Nekem mindenképpen. 
A két topotám meg úgy elfáradt, hogy öröm volt nézni.
Szerettem volna, ha Panna nem valami sablonos királykisasszony, hercegnő vagy tündér szeretne lenni. Anya óhaja meghallgatásra talált – a gyermek méhecske szeretett volna lenni. Hurrá, felüdülés.
. . . 
21 feb 2011 3 Comments
…mindig izgalmas dolgokat jelent. Jelen esetben sok rosszalkodást és egy kis kézzelfestést.
Meglepő módon az utóbbi nem a rosszalkodás része volt, hanem irányított kreatív játék. Nagyi bevállal ilyen csodákat, mint kézzelfestés. Persze van némi előkészület, megfelelő szkafanderek beszerzése és felvétele, az áldozatul eshető tárgyak eltávolítása (ez, mint a képeken is látszik, nem mindig tökéletes, de meglepő módon a táviányító nem szenvedett színkárosodást), tálak és papírok odakészítése, majd a Rombolkák odaengedése, végül a romok eltakarítása.
13 feb 2011 2 Comments
Panna kérdezte Blankától, teljesen kiakadtam.
Ülünk az autóban, arról beszéltünk, hogy mit hallgassunk. Panna kérte a Macskafogót, majd a következő kérdés hangzik el a majdnem négyévestől: “Banka, neked jó jesz a Macskafogó?”
Kész, az államat azóta is keresem… 
12 feb 2011 2 Comments
Többedik alkalommal fordul elő, hogy a csajok korábban kelnek, mint mi. Csak erről mi nem tudunk, egész addig, amíg be nem nyitunk hozzájuk.
Múlt héten előfordult párszor, hogy amikor benyitottam a gyerekszobába, hogy ébresszem a csajszikat, már volt, amelyiket nem kellett. Ébreszteni. Pannát ilyenkor a játékszekrény előtt találom, vagy az asztalnál, csendben játszik van lapozgat (“olvas”) valami sajtóterméket (Malacka-magazin, “Tomésdzsere” magazin). Blankát kétszer is találtam az asztalnál vigyázzülésben ülve olvasgatni a kis könyvét. Csütörtök reggel is, amikor beléptem, felnézett rám, azt mondta: “Jó jeggejt, Anya!”, majd visszanézett a könyvére és lapozgatta tovább. A szék alatt két apró lába keresztben bokánál egymásba akasztva.
06 feb 2011 2 Comments
Apa is egy gyerek. Igaz ugyan, hogy elég nagyra nőtt, de gyerek. Ráadásul imád legózni, jó a fantáziája és ügyes is.
Pannával LEGO-ztak ma délelőtt, és ennek “eredményeit” Panna időnként áthozta: “Nézd, Anya, Apa épített kjokodijt!” “…pingvint” “…kojpion-t”. Ez utóbbi a skorpió volt.
Anya pedig lelkesen kattingatta a telefonját, amely meglehetősen jó portrékat készített a fent nevezett szépségekről. Íme:
1. Krokodil. Ez volt az első mű, amelyet Panna áthozott megmutatni.
Erős hát és farok, finoman kidolgozott lábak, hangsúlyozott orr és fogazat.
04 feb 2011 4 Comments
… bár nem testvére, hanem anyja felé, de akkor is. Történetesen a “kis” a Pannát jelöli, mint 3 és fél évest, nem pedig mint a kisebbiket.
Történt ugyanis, hogy megint betegek vagyunk. Hallom a kórust, igen, máááár meeegiiiint. Most Panna kezdte, velem párhuzamban. Már nem emlékszem, hogy hogy kezdődött (hétfő volt, ma péntek van, útközben én is eléggé ramatyul voltam, helyenként az időfonal ködbevész), csak arra, hogy kedden reggel mentem vele orvoshoz, addigra viszont annyira kész voltam, hogy a gyerekorvos ránknézett, és feltette a költői kérdést: “Anyuka, ki a betegebb, maga, vagy a gyerek?” Szerintem én voltam, és szerencsére (inkább így legyen, mint fordítva) ez így is maradt.
30 jan 2011 2 Comments
Nem is mi lettünk volna, ha a egy napra nem hozunk össze annyi eseményt, amennyit más egy hónap alatt nem él meg.
A pénteki vásárlás után elkövettem egy hibát. Manapság ugyanis a kisRombik, azaz Blani és Panni állandóan a Macskafogó zenéjét követelik. Ráadásul amikor megérkezünk, mindig kérik, hogy “váájuk meg a véégéét”. Na itt volt a gebasz, ugyanis ahhoz, hogy menjen a rádió, kell a kulcs. Bennehagytam, de nem is ez volt a gond, hanem hogy később nem vettem ki, a rádió meg szólt, szólt… egész addig, amíg tökig le nem merítette az akkumulátort.
28 jan 2011 2 Comments
Csütörtök láztalansága után (Panna láza estére felment 38,4-re, de ezenkívül semmi komoly) arra számítottam, hogy az éjszaka, akárcsak az előző, nyugodtan fog telni. Bár hozzászokhattam volna már rég, hogy teljesen felesleges gondolni vagy számítani valamire, mert akkor legalább nincs “ellenkező”, ami megtörténhet.
Természetesen nem így történt. Kivételesen sikerült este 10 előtt az álmok világába jutni, de ez volt az egyetlen pozitívum az éjszakában. Ugyanis fél 2 körül Blanka szokásos “baj van” nyöszörgős sírására ébredtem. Átmentem hozzá, megsimogattam, éreztem, hogy kicsit meleg, de nem nagyon, még nem kell semmi neki. Aztán 10 perc múlva megint áthívott, akkor már meleg volt. Lázmérő, 38,5. Lázcsillapító, “Anya ágyába jövök”, fekvés, alvás… lenne, de azért ennyire nem egyszerű. Természetesen felkeltette Apát is, ráadásul nem annyira kényelmes neki nálam, mint a saját ágyában, úgyhogy rájött, hogy inkább oda vissza. Csak menjek én is.
26 jan 2011 2 Comments
…lázcsillapító, alvás, láz, hűtőfürdő, lázcsillapító, ágybanfekve Macskafogó- és Tom és Jerry nézés, hőemelkedés (inkább kis láz), rombolás. Mai délutánunk címszavakban.
Hétfőn délben hívtak a bölcsiből, hogy Blanikának 38,5 a láza. Rutinosan felhívtam az ovit, hogy arra minden rendben van-e, mondták, hogy ül az asztalnál, rosszalkodik a többiekkel, rendben lévőnek tűnik. Így délben még csak egy Rombolkával tértem haza.
Blanikának lázcsillapító és alvás. Mármint alvás lenne, ha hajlandó lenne aludni, de úgy látszik, annyira azért nem volt rosszul, hogy aludjon. Persze később elaludt – fél négykor, fél ötkor pedig indulni kell Pannáért. Háromnegyedig el tudtam húzni, de aztán fel kellett kelteni Topit, aki annyira nem díjazta az ötletet – ezt innentől az egész este során sírós-nyüszögős nyekergéssel jelezte folyamatosan –, de azért sikerült hazaszerválnunk Pannát.
25 jan 2011 1 Comment
… és örömünkben összekötöttük egy szülinappal.
Mindig igyekszem valami frappánsat kitalálni az első bekezdésbe, de esélyem sincs akár a nyomába érni Dédinek, aki ismervén az előzményeket valamint látván az „életet” maga körül, a következőket mondta: „Évente egy naaaaagy születésnapot kellene tartani Balatonon, ahol mindenkit megünneplünk. Esetleg ott tarthatnánk ugyanakkor a Karácsonyt.”
19 jan 2011 2 Comments
Pannácskám fejében nagyjából összeállt a tízes számrendszer felépítése. No még azért nem tudatosan, csak úgy használatra, spontán.
Elszámolt húszig: „Egy, kettő, hájom, négy, öt, hat, hét, nyójc, kijenc, tíz, tizemegy, tizenkettő, tizemhájom, tizennégy, tizemöt, tizemhat, tizemhét, tizennyojc, tizemkijenc, tizemtíz.”
Hozzáfűzött véleményeink